Gondolatok és öngyógyító gyakorlatok a petevezeték átjárhatóságához
Mit tehetünk, ha a petevezeték el van záródva, és nem átjárható?
Itt összegyűjtöttem egy pár levelet a „Frauenworte“ fórumból.

Iby

Tina írja:
Van egy jó gyakorlat, amely a petevezetékre hat.
Kezünket egyszerűen tegyük a hasunkra vagy símogassuk gyengéd nyomással azt a helyet, ahol a petevezeték van (akkor is ha az egyik petevezeték hiányzik, hiszen energetikailag ott van, és dr. Motha úgy véli, jobb, ha mindkét oldalunkat simogatjuk).

Mindig egyiket a másik után simogassuk, ne egyszerre!
Ezek után képzeljük el az ovulációt, ahogy a petét felveszi a petevezeték, megtermékenyül a pete, majd lejut a méhbe, hogy ott megfoganjon.
Ez a gyakorlat megmutatja mind a tudatalattinknak, mind a testünknek, hogy mit szeretnénk és mire vágyunk.
Tehát olyan, akár egy úmutató.

Mária kérdése:
Meg szeretném tudni, hogy mit jelent egy nő számára az a diagnózis, hogy a petevezeték nem átjárható.
Ez végleges diagnózis vagy csak egy pillanatnyi, mint pl. a spermiogramma?
Milyen megoldásokat nyújthat a természtegyógyászat erre a problémára?
Mit lehet azoknak a nőknek tanácsolni, akik azt mondják: „Nem lehetek természetes úton terhes, mivel a petevezetékem nem átjárható.“ ?

Biggi válasza:
Kedves Mária,
igen, te helyesen gondoltad:
Az elzáródott petevezeték pillanatnyi diagnózis.
Úgy képzelem, akár a náthát.
Amikor az orrunk tele van, a szervezet kimossa magából a „szemetet“. Akkor hagyja csak abba, amikor a levegő újra tiszta.
Az „ellenséges“ baktérium és vírus támadására is ugyanúgy reagál az orrunk.
Hörg hurut (bronchitisz) esetén is hasonló a helyzet:
Nem tudunk elég levegőt belélegezni, kevés kibontakozási lehetöségünk van.
Ilyenkor mindig a megfelelő szerv éli meg a konfliktust.

Látod, a szervi folyamatoknak MINDIG megvan a pszihoszomatikus megfelelője.
Mind a két sík hat egymásra; befolyásolják egymást.

Így emészti meg a bél az érzéseinket.
Ha nem tudjuk az érzéseinket megemészteni, akkor „megrekedünk“.
Ez az érzelmi háttér.
Néha egészségtelenül étkezünk (miért is tesszük ezt?). Ekkor bedugul a bélrendszerünk, aminek a következménye az, hogy az érzéseinket nem tudjuk feldolgozni, megemészteni.
Ha segíteni akarok akkor egyrészt hipnózissal vagy külömböző lazító gyakorlatokkal újra elindthatom az érzések áramlását.
Ha áramlanak az érzések, akkor a bél újra dolgozni kezd, és a megszokott módon működik tovább.

Testileg is hathatunk ebben az esetben. Sokan használnak hashajtót, természtetes gyógyszereket is használhatunk.
A fontos, az hogy a bélnek segítsünk abban, hogy újra normálisan működjön.
Ennek következtében az érzéseinket is muszáj „megemésztenünk“. Tehát egy kis vagy közepes leki krízis lesz ennek a következménye.

Tünetünknek e két fontos síkja van.
A petevezeték is ugyanezt az alapaelvet követi!
Néha nem olyan könnyű ezt elhinni, mivel nekünk sokkal fontosabb a petevezetékünk, mint az orrunk vagy a hörgönk.

Ha a petevezetékünk el van záródva akkor az olyan mintha náthás lenne.
Néha baktérium okozza. (viszont kérdezhetjük, hogy MIÈRT gyenge a védekezési képességük?)
Néha lelki konfliktus okozza, amely testi síkon bontakozik ki.

Ebből a szemszögből a nem átjárható petevezeték a szervezet gyógymehanizmusa, ezért tisztelnünk kell.

A petevezeték megbetegedése a következö problémákból adódhatnak.:

Túl sok nyomás. Mindegy milyen tekintetben például lehet:
saját törekvés, ambíció, molesztálás, túlterhelés a munkahelyen,
túl erös vágy egy gyermek után.
Elzárkózni bizonyos dolgok elöl.
Az érzéseink mindég hatnak egymásra.
Nehéz elhatárolódnunk egyes dolgoktól (pl. anyánk, anyósunk, főnökünk, kellemetlen és kínzó emlékeink, traumáink), és ugyanakkor nyitottnak lennünk más dolgokkal szemben.
Világosabban: ez egyáltalán nem lehetséges.
Problémánk eredetét ne csak a nögyógyászati betegségekben keressük hanem általánosan.
Régi szólamainkat, mint „szedd már össze magad“, fel kell oszlatnunk, el kell hagynunk.

Nem kevés pácienst ismerek, aki a korábbi elzáródott petevezetékére érthető okokat tudott megnevezni, mint például:
„Ma tudom, hogy nem szerettem volna, ha az akkori férjem lesz gyermekeim apja“, vagy:

„Közben megértettem, hogy a szexuális zaklatás után egyszerüen berzárulkoztam. “

A gyógyalapelv itt is ugyanaz: leginkább feloldjuk emocionális test terápiával (ezt egy késöbbi levélben leirom) vagy egyszerüen belsö képpekkel (itt a lehetöség sokoldalú) oldjuk meg a konfliktust, ezeket követni fogja majd a petevezeték.

Egyszerü rajzolás, festés segíthet. Vagy a zuhanyzóban kimondjuk azokat a gondolatainkat amit senkinek sem kéne hallanija, mindegy hogy, a fontos hogy kiadjuk magunkból.
Örömet és szeretetet érezzünk újra a hasunk iránt, ez egyedül jót tesz neki és igazán gyógyítja, igen a legyzseniálisabb dolgok a legegyszerübbek.

A homeopatikus gyógyszerek is a gyógyulást elindítják és mindég a lelki síkon kezdenek hatni. Itt jön Szépia amely hordoz, Natrium amely segít hogy elengengedjünk, feladjuk ami lehúz minket, Aconit trauma feldolgozásához, Pulsatilla az anyánkkal való kibéküléshez, Staphisagria ujra jóváteszi a régi behatolást a mi „szent helyünk“-be (hasunkat nevezi Biggi „szent helynek“ ahol a szexuális szerveink helyezkednek el, többek között a méhünk is amely lehetövé teszi egy új élet fogantatását), Phosphor segít amikor a nöi ösztönök sokszor el lesznek folytva.

Ez természetesen csak megemlítettem, nem gyógyútmutatásnak szántam.

Természetesen ha már lelkileg haladunk elöre, lehet a folyamatot testileg is támogatni.

Testünk támogatásához azt kell tudnunk, hogy a test saját magát gyógyítja. Ha egy tünet már régóta jelen van, akkor lehet hogy a szervezet „az építkezést“ már leállította. Itt adhatunk neki egy szeretetteljes lökést. Ebben remekül segít a homeopátia.

Sok nö úgy irja le a kúra elején, mintha a hasa dolgozni kezdene.
Ha a hasunk elkezd dolgozni, akkor felébredt a hófehérke állomból, és elindult a gyógyulás útján.

Egyes nök helyi melegséggel reagálnak már egy pozitiv gondolatra amelyet a hasuk felé irányítanak. Azt mondják vagy írják, hogy „amikor ezt olvasom vagy ezt elképzelem akkor melegséget érzek a hasamban.

Alapvetöleg egy öngyógyítás gyakran a helyi vérellátás növeléssel együtt történik.

Mivel mi ezt tudjuk, akkor helyi vérellátás növeléssel segíthetünk.

Nekem az a fontos, hogy az alapelvet ismerjétek.
Hogy milyen metódust használtok az másodlagos fontosságú.
Lehet az a „Schneewitchenöl“ (hófehérke nevezetü olajkeverék), mivel olyan csodálatosan hat a hasunkra, vagy reggelente elöször meleg majd hideg vízzel lezuhanyozhatjuk a hasunkat. Hasunk reagálni fog rá.
Nappal rátehetjük mindkét kezünket a hasunkra.
Ez jót tesz.

Ujra megtanuljuk hasunkkal felvenni a kapcsolatot, erre is fog reagálni.
Ha igazán jók vagyunk, akkor petevezetékünket egy törpe vagy játékmaciként képzeljük el aki épp nagytakarítást végez. Azt mondjuk neki, teljes szívünkböl, hogy „köszönöm“.

Nagyon is megeshet, hogy a kezünk egy reakciót fog érezni.
Ès ez fogja a gyógyulást segíteni.

Kedves Mária ez az én válaszom neked, de a többi nönek is itt a fórumban.

Egy nem átjárható petevezeték nem muszály feltétlenül elzáródva maradjon.
Van egy pár lehetöségünk, hogy a gyógyulást elöresegítsük és elindítsuk.
Tudnunk kell, hogy ha nem teszünk valamit, akkor nem változhatunk, miért kéne a mi petevetetékünknek ezt tennie?

Nincs gyógyszer se sebészeti beavatkozás amely ezt a folyamatot helyettünk elvégzi.

Ugyanolyan lelki helyzetben, petevezetékünk valószínü ujra elzáródna, összenöne.

Még a mi szeretett szépiánk is egy folyamatot indít be, nem fújja át a petevezetéket, hogy az átjárható legyen.
Itt látható, hogy én nem a megfelelö vagyok a gyógyitó szerek tanácsadásában, mivel ez nekem nem anyira fontos, mint a gyógyulás felé vezetö út.

Sok szeretettel
Biggi

(fordította: Iby)